Évente kb. 1 800 kórházi ellátást igénylő gyermekmérgezési esetet regisztrálnak az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálatnál. Mérgezés szempontjából a leginkább érintett korosztály a 4 év alatti kisgyermekek köre, ugyanis ebben az időszakban életkori sajátosságaiknak megfelelően jellemzően ízlelés és tapintás útján fedezik fel a világot, tehát hajlamosak minden, a környezetükben található tárgyat szájukba venni, megkóstolni.

Egyre több háztartásban próbálják ki az ún. mosógélpárnákat, mosógélkapszulákat, amellyel párhuzamosan nő az ezzel összefüggő gyermekbalesetek száma. Az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat (ETTSZ) adatai alapján az előző évhez képest 2013-ra megháromszorozódott, 2014-re pedig csaknem megkétszereződött a kórházak által ellátott, mosógélpárna vagy -kapszula miatt mérgezést szenvedett gyermekek száma.

Elektromos berendezések

A lakásban megtalálható különböző elektromos berendezések, vezetékek, kábelek már egészen korai csecsemőkorban veszélyt jelenthetnek a gyermekek számára, hiszen ha letesszük a gyermeket egy játszószőnyegre, a földre, és a közelben ott hevernek a kábelek, akkor az a csecsemő addig fog „küzdeni” (a megfelelő életkorban), amíg el nem éri, és a szájába nem veszi azt!

Legfontosabb teendő, hogy ezeket a vezetékeket igyekezzünk a gyermek számára nem elérhető magasságba helyezni. Problémát okozhatnak még az alacsonyan elhelyezett konnektorok is. Ezekbe célszerű ún. vakdugót helyezni, melyeket kifejezetten erre a célra fejlesztettek ki. Így megelőzhető, hogy a gyermekek belenyúljanak akár az ujjaikkal, akár más hegyes tárggyal, és áramütést szenvedjenek. Az elsődleges megelőzés szintjén tudjuk a legtöbbet megtenni: csakis megbízható elektromos készülékeket használjunk, mindenképp ellenőrizzük a szigetelést, a biztosítékokat, viharban áramtalanítsunk lehetőség szerint mindent, elektromos eszközöket ne használjunk víz közelében, gyermekünk szobájában csak minimális elektromos eszköz, vezeték legyen (villanykapcsoló, konnektor a gyermek számára nem elérhető magasságban), valamit a feleslegesen, földön heverő vezetékeket, kábeleket helyezzük magasabbra gyermekünk biztonsága érdekében. 

Le-, illetve elesések az élet bármely szakaszában előfordulhatnak. Újszülött- és csecsemőkorban a pelenkázóról, ágyról való leesés a leggyakoribb, amikor a szülők figyelme valamilyen ok miatt elterelődik gyermekükről. Ezekhez a balesetekhez elegendő 1-2 másodperc is, és a szülő már csak a keserves, vigasztalhatatlan sírásra lesz figyelmes. Nagyon fontos azt hangsúlyozni, hogy csakis úgy hagyjuk el a helyiséget, ahol a csecsemő van, hogy őt biztonságba helyeztük: beletesszük a rácsos kiságyba, vagy letesszük a földre, egy szőnyegre, plédre. 

A tetvesség, vagy szakmai kifejezéssel pedicullosis, sokakat érintő probléma. A fejtetű (pediculus humanus capitis) világszerte a gyermekközösségekben fordul elő, elsősorban óvodában, iskolában. A tetvesség nem csupán epidemiológiai (fertőzés terjedésére kiterjedő) probléma, hanem számolnunk kell azzal is, hogy súlyosan zavarhatja az életkörülményeket, és nagyon gyakran okoz a gyermekeknél szégyenérzetet.

Hogyan is néz ki a fejtetű?

A fejtetű szürke-világossárga színű rovar, melynek potroha a vérszívást követően vörös, barnás színű is lehet. Fejlett kapaszkodási ösztöne van, így vérszívás közben is erősen kapaszkodik. Látása kissé fejletlen, fénykerülő, ezzel szemben a szaglása és hőérzékelése jól fejlett. A külső behatásokkal szemben elég ellenálló, jól tűri a szárazságot, de vízben is napokig életképes. A hőmérséklet ingadozáshoz is jól alkalmazkodik, de 50 ^oC-on percek, 60 ^oC-on másodpercek alatt elpusztul.

A 2,5–4,5 mm méretű rovar a serkéit a hajszálak tövére teszi, főként a tarkó és halántéktájon, és erős cementszerű anyaggal rögzíti. Mivel a serkéket a hajszálak eredésétől számított 6 mm-es távolságra teszi, így a 2-3 mm-esnél kisebb hajban nem tud szaporodni.

A babaszoba előkészítése

A család számára mindig várva várt pillanat a gyermek megszületése. Az újszülött megérkezését megelőzően elő kell készíteni a helyét. Ilyenkor vetődik fel először a kérdés, hogy saját vagy közös szoba legyen?

Legjobb, ha az első hetekben a szülőkkel közös szobában helyezzük el az újszülött kiságyát, majd 6 hónapos kor után célszerű külön szobába helyezni a csecsemőt, amennyiben lehetőség van rá. Ha nem tudunk külön gyermekszobát biztosítani, akkor legalább egy külön sarkot kell kialakítani a csecsemőnknek. A kiválasztott hely legyen jól fűthető, szellőztethető, megfelelően világítható. Fontos a levegő párásítása is fűtésszezonban, mert a száraz levegő kiszárítja az orrnyálkahártyát, elősegítve ezzel a megfázást. Ehhez nem szükséges drága párásító készüléket vásárolni, megteszi a fűtőtestre helyezett nedves textilpelenka is, de ha van akváriumunk, az is nagyon jól párásít.

Hogyan altassuk a csecsemőt?

Egy újszülött a nap nagyobb részét alvással tölti, kezdetben bioritmus nélkül – ez az első két hónap után lassan, folyamatosan épül fel, és mivel erősen biológiai alapú, a gyermek szoktatása csak részben befolyásolja. Éppen ezért fontos figyelnünk a kisbaba saját ritmusára, mert bármilyen ritmust nem tudunk ráerőltetni. Sokan igyekeznek a babájukat már nagyon korán elaltatni, és csodálkoznak, hogy éjjel többször felébred – ebben az esetben sokszor a megoldás a későbbi altatás lehet.

Tavasztól őszig gyakoriak a szénanáthás panaszok tüsszögéssel, vizes orrfolyással, orrdugulással, köhögéssel és torokviszketéssel, melyhez gyakran szemviszketés, könnyezés, és kötőhártya gyulladás is társul. Egyre többen vannak azonban, akiket egész évben kínoznak hasonló tünetek, melyekhez nehézlégzés, csalánkiütés, bőrgyulladás, illetve ekcéma és emésztőszervi panaszok is társulhatnak.

Kisgyermekek gyakran szenvednek égési sérüléseket. Hazai viszonylatban is a leggyakoribb égési sérülésfajta a forrázás, de a nyári időszak közeledtével most a szezonális veszélyekre hívjuk fel a figyelmet. A kerti sütögetés veszélyforrásai mellett ne feledkezzünk el, a napsugarakról sem, amelyek ugyan nem olyan hirtelen okoznak bajt, de évek múltával „benyújtják a számlát”. A gyerekeinket csak mi tudjuk megóvni ettől, és megtanítani őket arra, hogyan éljenek együtt a napsugárzással!

A mindennapi munka során az orvos egyre gyakrabban találkozik olyan újszülöttet vagy kiscsecsemőt karján tartó szülővel, aki aggódva lobogtatja a gyermeke laktóz intoleranciáját igazoló genetikai vizsgálat eredményét. A szülők általában nem maguk kérik a vizsgálatot, hanem bizonyos magán intézmények bónuszként végzik ezt el számukra, vagy minimális költséget felszámítva ígérnek fontos információt hasfájós csecsemőjük kivizsgálásához. Az igazság azonban az, hogy csecsemő- és kisdedkorban semmi információt nem ad ez a vizsgálat, csupán a szülőt ejti kétségbe egy számára értelmezhetetlen, rossz eredmény.